A szerdai bajnoki mérkőzés után nem volt sok idejük a lányoknak, ismét egy nagyon fontos ütközet várt rájuk. Az EHF-kupa elődöntőjének első mérkőzésén az ukrán Zaporozsje látogatott a Népligetbe.

A mérkőzés előtt a kapu mögötti szektor bemutatott egy kisebb koreót, "KÜZDENI KELL,CSAK FERENCVÁROS!!!" kiírás, középen egy hatalmas Fradi címer, és rengeteg zöld és fehér lufi, nagyon látványos volt! A mérkőzés nem úgy kezdődött, hogy elterveztük, a hatodik percben már a vendégek vezettek 4-1-re. Az utóbbi meccsek után ezen a kezdésen, annyira már meg se lepödtünk, mindenki arra gondolt, hogy ez csak kezdeti zavar, de sajnos nem az volt. Védekezésünk nem volt, az ukránok kis túlzással akkor lőttek gólt, amikor akartak, támadásban kapkodtunk, 3-4 passz után már mindenki elakarta lőni a ladát, és még az emberelőny se volt elég ahhoz, hogy eredményesebbek legyünk. A félidő dereka táján Németh András végre időt kért, de sajnos ez se segített, teljesen meg volt zavarodva a csapat, lehetett érezni, hogy teljes a tanácstalanság. Egymás után négy hétméterset hagytunk ki, eladtuk a labdákat, amiből az ellenfél leindított minket. Ha nem láttam volna a saját szememmel, hogy mi történik a pályán, akkor nem hittem volna el. A féidőben 10-14-es hátrányban vonulhattak a mieink pihenőre és azt kell mondani, hogy ez még ránk nézve volt hizelgő.

Mindenki bízott benne, hogy a második félidőre összeszedik magukat a lányok. De minden ott folytatodott, ahol abbahagytuk. Lulu újjab hetest hibázott, míg az ukránok lőtték a gólokat, így már hatgólos hátrányban voltunk. Majd újjabb hetest ítéltek a javunkra, de már mindenki fogta a fejét a nézőtéren, hogy ki lőjje, Valovics Nóri állt oda, és hidegvérrel értékesítette a büntetőt. Nóri üde színfoltja volt ennek a mérkőzésnek, hiszen már az első félidőben bizalmat kapott és élt is a lehetőséggel. Sikerült ismét látótávolságon belülre kerülni, de amikor már nagyon közel kerültünk volna, akkor ismét elmentek a vendégek hat góllal. Döbbent arcok a lelátón, egyszerűen nem akarta senki elhinni, hogy ennyire nem jön össze semmi és félő volt, hogy ha nem vigyázunk, akkor bizony csúnya pofonba szaladhatunk bele hazai pályán. András kapust cserélt, hátha Kata talán tud rajtunk segíteni, és mennyire, hogy tudott. 11 percig érintetlen maradt a kapunk, de sajnos elől rengeteget hibáztunk, így még mindig fölényesen vezettek az ukránok. Jöhetett az utolsó 10 perc, mindenki bízott benne, hogy ha csak egy góllal is de megnyerjük a meccset. Kata fantasztikus bravúrjai tartották a lelket a csapatba, és végre a támadásainkat is sikerült góllal befejezni. Az 57. percben Piros révén kiegyenlítettünk, ekkor robbant a csarnok, talpon volt mindenki, és zúgott a Hajrá Fradi!!! Eszméletlen tempót diktáltunk, az 59. percben már nálunk volt az előny, leírhatatlan volt a hangulat, tombolt az egész csarnok. Az ukránok ezekben a percekben teljesen szétestek. Már kétgólos volt az előnyünk, de erra azonban már vendégrészről érkezett a válasz. Miénk volt az utolsó támadás a meccsen, Tóth Timi 10 másodperccel a vége előtt szabályos gólt lőtt, de ezt a játékvezetők érvénytelenítették, így maradt a 24-23-as végeredmény. Ez a csapat ismét bebizonyította, hogy az utolsó másodpercekig tud küzdeni, és amikor már minden veszni látszik, akkor még erőt vesz magán és megmutatja, hogy nincs lehetetlen. Büszkék lehetünk a csapatra, mert akármilyen rosszul is játszottak, az utolsó 10 percben megint valami olyat produkáltak, amire nem sokan képesek a világon. Ha komolyan elhisszük, hogy van Ukrajnába keresnivalónk, akkor továbbjuthatunk.

FERENCVÁROS - Zaporozsje (ukrán) 24-23 (10-14)
Népliget, 1200 néző

FERENCVÁROS: Pastrovics - Mraviková 6, Szamoránsky P. 3, Uhraková 2(2/0), Tóth T. 3(1/0), Kirsner 3(1/0), Szucsánszki 1.
Cserék: Harisová (kapus), Laluska 2, Kamper, Valovics 4(2/2).

Zaporozsje: Zaszpa - Ljapina 5, Reznir 3(2/0), Sucka 6, Szokol 1, Pidpalova 4(1/0), Kasel 4.
Cserék: Viszocka (kapus), Ignatik, Grobova, Valjusek.

A mérkőzésről készült képeket hamarosan megtekinthetitek az oldalon.